Álljon itt akkor a példának hozott teljes beszélgetés, amely jól tükrözi egy mai család tagjainak hasonló helyzetekben lezajló, és általában hasonló színezetű közléseit. (F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam... c. könyvéből.)
"Apa: Pisti, mit keres a Legód a szobánkban? Tele van vele a szőnyeg.
Pisti: Az anyu megengedte, hogy ott játsszak.
Apa: De én nem engedtem meg! Ha nem viszed el két percen belül, keresheted egy hétig is. Mert elrakom.
Pisti: De apu, én itt elkezdtem építeni egy hajót, és szétválogattam a jó elemeket...
Apa: Engem nem érdekel. Használni akarom a szobámat.
Pisti: Anyuuu, az apu nem engedi, hogy itt építsek, pedig te megengedted, ugye?
Anya: (bejön a konyhából) Mondtam neki, hogy építhet itt, mert Juli tanult a gyerekszobában, és zavarták volna egymást.
Apa: Na de most már nem tanul! Miért nem mehet akkor a gyerek a szobájába?
Anya: ...Hát, ha már itt elkezdte...
Pisti: Ugye, anyu, befejezhetem?
Apa: Miért anyádat kérdezed?
Anya: Hadd fejezze be itt... ha már én megengedtem neki, ne bolondítsuk azt a gyereket!
Pisti: Igen, az anyu mondta délután, hogy jöjjek ide.
Apa: Szóval azért, mert a Juli délután 3 és 4 között tanul, azért én 6 órakor nem tudok leülni egy karosszékbe, mert ropog a lábam alatt a Lego! Miközben a gyerekszoba üres!
Anya: Tényleg, apa, menj át a gyerekszobába...
Apa: Szóval én menjek át, hogy a fiatalembernek ne kelljen felemelnie a játékait!
Anya: Te teljesen képtelen vagy egy előzékeny lépésre!
Apa: Kérdezem: miért mindig én legyek előzékeny? Miben előzékeny velem ez a kölyök? De mitől is lenne, amikor te soha semmit nem követelsz tőle, az egész világ az ő sóhajait lesi. Hát tudod mit? Én nem! Tietek a szoba!"
Millió és egy helyen bele lehet kötni ebbe a kis társalgási jelenetbe, hogy ezt miért, az milyen hülyeség, jaj, hogy nem veszik észre, mekkora bénák!
A pszichológusnő azt mondja, nem is az ennek a jelenetnek a legnagyobb baja, hogy a szülők a gyerek előtt vitatkoznak, legalábbis az nem baj, hogy eltérő véleményen vannak, és megbeszélik nézeteltérésüket. A következő szempontok szerint figyeljük meg, mi itt a bénaság (Thomas Gordon szemlélete alapján):
- "Tehet-e az anya férje nevében ígéretet a gyereknek?
- Elfogadhatóan próbálkozott-e az apa saját igénye megfogalmazásával? Védekezésre és támadásra serkentette-e a gyereket?"
Az anya nem tehet férje nevében ígéretet a gyereknek, ez nyilvánvaló. Nem is a férje nevében tette, csak a férjét is érintette az ígéret, amikor hazatért.
Ami azonban ennél a részletkérdésnél fontosabb, az az, hogy az egész beszélgetésen végigmegy az ellenségeskedés, mindjárt az elején agresszív megfogalmazásban fejezi ki az apa az igényét, csupa támadás, amire a gyerek csak védekezéssel tud reagálni. És "a támadás és védekezés erősödésével egyre szaporodott a kritika, a fenyegetés, az ironikus megjegyzés."
Egyéb kérdések Thomas Gordon (nem összetévesztendő a népszerű mesemozdonyokkal) szemléletével tekintve:
- "Saját problémájának tekintette-e az anya a fiú-apa vitát?
- Tett-e bárki kölcsönösen elfogadható javaslatot az akaratütközés áthidalására?
- Volt-e a gyereknek alkalma részt venni a problémamegoldásban?"
A hangsúly azon van, hogy ne essünk rögtön egymásnak, mert az senkinek sem jó, a gyerek is csak a rossz példát teszi magáévá. Ehelyett kellemetes megoldásra törekedjünk, mindenki igényét figyelembe véve, senkiben nem keltve sem bűntudatot, sem agressziót, sem félelmet.
A nyugodalmasabb, épületesebb verzió:
"Apa: Pisti, a szőnyeg tele van a Legóddal. Így nem tudok se leülni, se mozogni rendesen.
Pisti: Az anyu megengedte, hogy itt játsszam.
Apa: Őt biztosan nem zavarta. Engem zavar.
Pisti: De apu, én itt elkezdtem építeni egy hajót, és kiválogattam már a jó elemekt.
Apa: Ha most összeszednéd, kárba veszne a munkád.
Pisti: Hát persze. Hadd fejezzem itt be.
Apa: Nagyon fáradt vagyok, és azt hiszem, még a zörgés is zavarna. Szeretnék legalább egy órát egyedül lenni. Mi lenne, ha úgy vinnéd át a Legót, hogy ne keveredjenek össze az elemek?
Pisti: De hogyan?
Apa: Csoportonként.
Pisti: De hát akkor legalább hússzor fordulhatok.
Apa: És ha segítenék?
Pisti: Hát jó."
A nyugodt, nem támadó beszélgetés során csak kettejük igényeiről esett szó. Járulékos, negatív érzelmek nélkül képesek voltak egymást megérteni. "Az apa megoldási javaslata munkát jelentett a gyerek számára, amiből az apa nagyvonalúan átvállalt egy részt."
Egyelőre csak ennyit szerettem volna kiragadni, pedig ez az egész igazából arra megy rá, hogy a gyerek próbálja magát az egyik szülő védelme alá helyezni, és a szülő (itt az anya) kapható is erre. Kapható, mert "ez az ügyvédi vállalkozás nem teljesen önzetlen: a védelmező szülő saját érzelmi igényeit is kielégíti, amikor házastársát kritizálja, korlátozza, megszégyeníti."
Na, hát erre mondom, hogyha kielemezzük megnyilvánulásainkat, meglepő észrevételeket tehetünk...
