Mindenki ismeri a saját gyermekét, így tudja, mik azok a kényes pontok, amikor elszakad a madzag. Ezért, ha mindenre kiterjedően átgondoljuk, adott napon milyen hatásokkal kell számolnunk, felkészülhetünk, és elejét vehetjük a konfliktusoknak.

 

Egy nyári napon, mint amilyen a mai is, gyakran megyünk erre-arra. Autó nélkül, nem túl messzire, például játszótérre, sétálni vagy csak a boltba.

Természetesen enni-, de főként innivaló nélkül el sem indulunk.

Van, amikor olyasmiket szeretnének magukkal hozni gyermekeim, amelyekről tudom, hogy előbb-utóbb nálam kötnek ki. Ilyesmi például a kismotor, a roller vagy az óriás csecsemőbaba és annak babakocsija, amiket nem tudok csak úgy bedobni a hátizsákomba. Ezeket bizony cipelni kell. Úgyhogy jobb, ha még indulás előtt megállapítom, van-e elegendő energiám és türelmem ehhez. Ha nincs, jobb, ha még induláskor lebeszélem őket a kismotorról, rollerről, babáról-babakocsiról. Az indulás izgalmában általában nem csinálnak az ilyen tiltásból nagy balhét.

Szó nincs arról, hogy mindenben alá kell vetnünk magunkat a gyermekek akaratának a békesség megőrzése céljából. Meg kell nekik magyarázni, hogy anya sem csak málhahordó öszvér vagy szolga. Éppen ezért, ha nincs kedvem cipelni a holmijaikat, előre megmondom. Következetlenségnek is nevezhetnénk, egyszer engedem, hogy hozzák a kacataikat, és hajlandó vagyok cígölni, mikor ráunnak, másszor meg nem engedem. Talán nem az. Talán lehet az embernek annyi választása, hogy van ereje éppen valamihez vagy nincs.

Fontos, hogy számoljunk azzal, mikor lesznek fáradtak, álmosak a gyerekek. Az óvodában alszanak délután, de egyébként is kimerülnek néhány órás bandukolás, játszadozás során. Fáradtan pedig már nagyon kevés is elég ahhoz, hogy úrrá legyen rajtuk a nyűgösség. Nekünk, szülőknek tehát feladatunk, hogy mire elfáradnak, hazaérkezzünk, hogy ledőlhessenek pihenni. Nem tehetünk szemrehányást viselkedésükért, ha kimerülten rendetlenkednek, sivalkodnak.

A már korábban említett, könyvekkel történő figyelemelterelésre is szükség lehet, ha a gyorsabb hazatérés miatt tömegközlekedési eszközt is igénybe veszünk. De ugyanolyan jó a gyerekek figyelmének lekötésére, ha játszunk velük, csip-csip csókát, vagy amíg még csak várakozunk, a buszmegállóban, körjátékokat.

 

 

 

 

 

Címkék: nyűgösség

A bejegyzés trackback címe:

https://neveldmagad.blog.hu/api/trackback/id/tr116355729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Istóczy úr · http://kuruc.info 2014.06.19. 21:47:29

Nincs hisztis gyerek, csak hisztis szülő.

2014.06.20. 03:15:49

@Istóczy úr: +1 szarul nevelt gyerek...

minden szar a gyerek segge alá van tolva, utána meg csodálkozás, h sírással (vö. érzelmi zsarolás és guglizz párat) csikarja ki egyre könnyebben a dolgait. Ezzel a pszichológia egyik ága külön foglalkozik, anyunak/apunak illene önvizsgálatot tartania, mert szülőként nem funkcionálnak...A gyerek meg kurva jól tanul(ja el a játszámakat a szülőktől)

fizetekmegegysort 2014.06.20. 09:13:42

"Mindenki ismeri a saját gyermekét, így tudja, mik azok a kényes pontok, amikor elszakad a madzag." Na ennél a mondatnál nekem elbukott a poszt. A klasszikus hisztikorszak (2-4) pont arról szól, hogy ami tegnap jó volt, az ma nem, az egyik percben a maci a kedvencem a másikban meg földhöz vágom. Erre NEM lehet felkészülni, csak eltűrni. Persze, a felsorolt kárenyhítő előkészületek nagyon cukik, de pl mikor a dokihoz rohanok a lázas picivel és épp akkor akar a középső kétésféléves markolót nézegetni 25 percben, akkor hiába magyarázom neki, hogy a baba beteg, sietni kell a doktornénihez, hogy gyorsan gyógyszert kapjon, és majd apával délután kijössz markolót csodálni. Napi 2-10 ilyen és hasonló eset garantált.
Na ilyenkor az Istóczy úr és zseketto típusú népek meg is állapítják, hogy mekkora szaranya vagyok, mert vontatom magam után az utcán a szarul nevelt (?) 2,5 évesemet, és ordít. Ezen meg azért röhögök jókat, mert a "nevelés" (értsd minta adás) eredménye pont nem 2-4 évesen, az orbitális hisztik idején lesz látható, hanem kb 5 éves kor környékén kezd beérni a dog. Ami 2-3 éves fegyelmezetten viselkedő gyereknél látszik, az az alaptermészet vagy az idomítás, vagy a 2 egyszerre. Pffff...

fizetekmegegysort 2014.06.20. 09:15:00

* dolog
Mert hát nyilván nem az eb érik be...:)

fizetekmegegysort 2014.06.20. 09:25:18

@zseketto: a "helyesen nevelt" gyerek pont ilyen játszmákat tanul. Soroljam? Nem vállalhatom magam az életben szerephez vezető játszmák: Nem mutathatom meg az igazi magamat, nem mondhatok véleményt, meg kell felelnem, "jónak" kell lennem, akkor fogadnak el, ha olyan leszen mint amilyennek ők akarnak látni engem, jutalom a hazugságért jár, vagy azért amikor azt mondom amit mások hallani akarnak.
Az én igényeim nem fontosak, amit én akarok az másodrangú vagy nem jutalmazott, amit mások mondanak azt kell akarnom, akkor vagyok jó és értékes, ha mások (!) értékítélete szerint élek. Egyenes út az áldozat szerephez.
És csak a két leggyakoribbat említettem... Vajon miért is vagyunk identitászavaros áldozat-ország?!
Persze, ésszerű határok kellenek, de egy kisgyerek (4 év alatt) nem zsarol, hanem érzelmet nyilvánít ki. Ezt "neveljük" ki belőlük, hogy aztán lelki roncs idióta felnőttek legyenek, akik megfogalmazni és felismerni sem képesek az érzelmeiket, nemhogy kimutatni vagy kezelni. A hiszti "kezelésével" arról adsz mintát a gyereknek, hogy hogyan kezelje az érzelmeit: önmaga tanulja meg felismerni és kezelni vagy fojtsa el, mert a többiek számára az kényelmesebb?!

Netuddki. 2014.06.20. 09:45:21

Van gyereketek? vagy csak osztjátok az észt?
A gyerek "hisztizik"? Hadd hisztizzen! A lényeg, hogy tisztában legyen vele, hogy hisztivel nem éri el amit akar. Nagyon hamar le fog szokni róla. Ennyi. Persze ehhez nem árt némi következetesség is.

azidoesaszel 2014.06.20. 10:21:39

@Istóczy úr: Igen, így is lehet nézni :) Korábbi bejegyzéseim egyikében már volt szó arról, hogy pl. szülő és gyerek eltérő szándékából eredő konfliktusban szülő és gyerek viselkedése egymásra hat. Minthogy a gyerekek az előttük lévő mintát követik, elképzelhetőnek tartom, hogy hisztis szülőnek gyakrabban hisztizik a gyereke.

azidoesaszel 2014.06.20. 10:28:09

@zseketto: Éppen ezeket vettem ma elő, F. Várkonyi Zsuzsa játszmákos könyveit, és majd utánanézek az eredeti kiötlőknek, Eric Berne írásainak és Carl Rogers munkásságának. Mivel ez csak egy bejegyzés a (nem túl) sok közül, nem teljesen világos ebből az egyből, hogy a blog fő témája éppen az ilyesmi, miket rontunk el éppen amiatt, hogy mi, szülők (akinek nem inge...) is hogyan vagyunk elrontva.

randomuser1 2014.06.20. 10:46:09

monnyuk a kölyök arr éopít, h mi szociálissan elfolytott izék vagyunk akiknek cink ha nyilvánosan üvölt a pulyája.. namost, ha kellőképpen antiszociálisak vagyunk,és leszarjuk a viselkedését, lassan leszokik róla(kitalál más, nem kevésbé léaljas, de legalább csendesebb zsaroláis módszereket).
alternativ verzióként mi is elkezdhetünk hisztizni, ez az esetek nagyrészében a gyereket annyir ameglepi, h önkéntelenül is elkezd nromálisan viselkedni. nagyon fontos, h ha már elkezdtünk visítozni, semmiféleképp ne hagyjuk abba és vegyük el akölyök játékát/kajáját, esetleg lökjük ki a hintából, üljünk a helyére és kezdjünk hektikusan ringatózni, h érezze, a hiszti, az bizony komoly eszköz, nem érdemes vele túl gyakran élni.

azidoesaszel 2014.06.20. 10:52:28

@fizetekmegegysort: Kettőnél több gyermekkel már valóban nehezen kivitelezhető, még a motorcipelés is! Természetesen válsághelyzetben vagy ha időre kell odaérni valahova, nálunk sem olyan harmonikus az ügy. Azért kezdtem úgy, hogy kis nyári lődörgésről van szó. A kiismerhetőség maciban mért ismérvére azt válaszolom, hogy ha látom, hogy egyik nap szereti a macit, másik nap meg nem, akkor tudom, hogy nem várhatok tőle egy tárgyhoz való ragaszkodást.
2-3 éves valóban nem viselkedik fegyelmezetten, ezzel egyetértek, max. el lehet terelni a figyelmét, hogy maradjon egy helyben, buszon pl. Menet közben, sietés közben mi babakocsiztunk. A kicsi benne feküdt, a nagyot, az akkor 2,5-3 évest pedig ráültettem az elülső karfára vagy mire, úgy szaladtam... persze, praktikusabb lett volna egy testvérfellépő. És azt is bánom, hogy nem használtam többször a hordozókendőt :)

azidoesaszel 2014.06.20. 10:54:01

@fizetekmegegysort: :)
ha az ember gyorsan olvas, föl sem tűnik az ilyesmi.

azidoesaszel 2014.06.20. 11:01:49

@kovi1970: Hisztit nem szabad jutalmazni, az tény, mert akkor tényleg az lesz, hogy addig terjed a tudata, hogy hisztivel kell elérni bármit.
A hiszti jelzés, meg kell keresni az okát. Ha csak azért hisztizik, hogy valamit megkapjon a boltban, annak már előzménye lehet... vagy nem?

fizetekmegegysort 2014.06.20. 11:16:02

@azidoesaszel: Én is fel szoktam egyébként készülni a kis kirándulásokra, de valahogy mindig az kell nekik amit otthon hagytunk. Akkor is, ha történetesen kívánságműsor volt, hogy ki mit akar hozni...:) Persze, az enyémek még kicsik (5-2,5-1), szóval nálunk 99%ban érzelmi hisztik vannak, földhözverősek. A nagy már tud manipulálni, és bizony kicsit nehéz, mikor előveszi a "ha nem úgy van ordítok" típusú hisztijét, pont a kicsik alvásidejében...ááá! De tényleg az a lényeg, hogy az érzelmét kezelve tartsak következetesen határokat. Egyébként pl pont a nagy már tök jól érti, hogy rendben van, hogy mérges, és ki lehet az érzelmet mutatni, de nem az ordítás a módja. Kicsit nehéz a dolga, mert a hülye anyja (igen én) dél-olasz temperamentummal rendelkezik, így a szülői minta sem mindig stimmel...:))) De ugyebár annál többet, amit mi nevelünk rajtuk, annál többet csak ők nevelnek rajtunk, szülőkön...:D

Énvezettem? · http://envezettem.blog.hu 2014.06.20. 11:33:33

Nálunk alaphelyzet, hogy minden birka a saját bundáját cipeli. Szóval amíg a gyerekek ezt nem tudták átlátni, egyszerűen nem kaptak olyan játékot az útra, amit utána nekünk kellett volna cipelni. Miután átlátták az elv lényegét (nagyjából 5 évesen), nagyon gyorsan rájöttek, hogy mit érdemes magukkal vinni és mit nem. Azóta sincs gondunk ilyen szempontból velük. Játékot nem hagyunk hátra, de mi nem cipeljük. Kisakkozták, hogy ez mit jelent...

Globálisan meg egyébként is egy eléggé jól definiált világban élnek (ami, sajnos, rengeteg hisztipattanásról nem mondható el), szóval hisztinek nálunk nem sok hely marad. Erről itt írtam bővebben:
envezettem.blog.hu/2012/03/09/mindent_szabad_ami_megengedett

Slipping_Beauty 2014.06.20. 12:45:18

Fizetekmegegysort-tel én is egyet értek. A másként gondolkodást, önállò terveket sokszor még felnőttkorban is büntetik, ha meg nem sikerül megvalòsítani, lenézik az embert, mondván, nem csinált semmit. (vagy nem tett le semmit az asztalra) Ha meg belesimul a környezet akaratába, akkor minden oké, de kurvára nem érdekli a többieket, hogy hogy van.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2014.06.20. 12:46:26

@Istóczy úr: @zseketto: Tipikus eset, hogy a problémás gyereket elviszi nevelési tanácsadóhoz az anyuka, majd ott azt mondja a pszichológus, hogy az anyukának kellene pszichológushoz járnia...

sas70 2014.06.20. 12:53:20

A gyerek hisztikorszaka gyorsan véget ér, ha rájön, hogy nem ér vele célt. Nem is volt komolyabb hiszti egyiknél sem, egy pár próbálkozás után elült a dolog. Persze a gyereknek is lehet rossz napja, minden alap nélkül is, ezt a szülőnek is tudomásul kell venni és lehetőség szerint higgadtan kezelni. (persze ez szülőként nem mindig sikerül(t), de törekedni kell rá.

Nálunk a gyerekek már korán megtanulták, hogy az a játék jön velünk amit ők pakolnak és visznek a kis hátizsákjukban. Együtt pakoltuk a kis állatos hátizsákot és ez fordult át később arra, hogy egyedül pakolták az iskolacuccaikat is. Mikor kész voltak akkor meg átvettük, hogy minden megvan-e? Még az oviban is mindig megnézték őket, mikor egymást kézen fogva ment a két csöppség a kaputól egyedül (merthogy ők már nagyok) az oviba, az "állattal" a hátukon. Már kicsiként is sokszor kellett dönteniük, melyik játék jön és melyik marad. Amelyik játék otthon maradt az sem volt egyedül, mert a többi játékkal el volt. A szoba pakolás is ment, mert a játékok sem szerettek össze-vissza dobálva lenni, gondoskodni kellett róla, hogy együtt a helyükre kerüljenek, de, hogy melyiknek hol a helye, azt már a gyerekek döntötték el. Szerintem minden korú gyereknek meg kell adni a korának megfelelő döntési lehetőséget, és ebben segíteni. Akkor talán felnőttként is képes lesz önállóan döntéseket hozni.

Slipping_Beauty 2014.06.20. 12:54:16

Online Távmunkás, de az anyuka nem fog pszichològushoz járni, mert szerinte a gyereke működik rosszul, és ezt meg is mondja a gyereknek. Esetleg áldozatszerepben tűnik fel, hogy szegény már hànyxszakemberhez elhordta a gyereket, és nrm tudtak segíteni rajta, hát szegény már ilyen marad.

Slipping_Beauty 2014.06.20. 12:56:25

sas70, ebben egyet értek.

sas70 2014.06.20. 13:05:19

@azidoesaszel: A boltba is úgy kell bemenni, hogy megbeszéljük előtte, hogy mit veszünk. Ha van rá keret, egy csokit, cukrot vagy bármit választhat a gyerek, persze nem 100 ezerbe kerülő elektromos kisautót. Nálunk a túró rudi volt a sláger, általában azt vettek egyet-egyet. A játékboltba általában gyerek nélkül mentünk, vagy ha ott voltak akkor megnéztük együtt a játékokat és választhattak egy játékot. Talán egyszer volt egy játékboltos hiszti a fiammal, de az is azért, mert egy óra után ott kellett hagyni a játszósarkot és ő még maradni akart. Még sírt is, de megvigasztaltam, hogy otthon már várják a játékai, hogy velük is játsszon.

fizetekmegegysort 2014.06.20. 13:08:33

@sas70: nagyjából egyetértek, hozzátéve, hogy a hisztikorszak hossza azért a szülői reakción kívül sok más tényezőtől is függ.Például a gyerek temperamentumától, a családban elfoglalt helyétől, tesók lététől/nemlététől. Nekem az elsőm, aki viszonylag sokáig 2,5 év élvezhette az egyke státuszt, sokkal hamarabb átesett a korszakon, mint pl a középső, aki státuszából eredően sem tudott annyi és olyan minőségű figyelmet kapni, hisz másfél éves volt mikor a kicsi született. Érdekes módon sokkal alkalmazkodóbb és önálóbb mint a másik 2, de hisztit is könnyebben produkál, és persze kezelhetetlenebbül is. :)
Mi mind a 3at ugyanazon elvek alapján neveljük, de a reakciók nagyon különbözőek - és a végeredmény is.

sas70 2014.06.20. 14:20:28

@fizetekmegegysort: Persze, azért nem vagyunk egyformák, nálunk is különböznek a gyerekek egy csomó dologban.

danesdzsu2 2014.06.20. 22:20:57

@Emmanuel Goldstein: blogokon is kevesebbszer kéne alkalmaznod:)

azidoesaszel 2014.06.21. 08:18:50

@fizetekmegegysort: Igen, a nevelés kölcsönös! :)
Volt olyan, hogy majdnem a buszmegállótól mentünk vissza, az épp aktuális kedvencért. Egyszerűen elfelejtette hozni.Akkor vette észre, hogy nincs nála. Megérte a pár perces késedelem, mert akkor biztos egész úton ordított volna, ha nem megyünk vissza érte. Szerintem ennyi pl. belefér a beadom a derekam dologba.
Amúgy sajnos nekem nagyon más a hozott viselkedésmintám, mint amit alkalmazni szeretnék, kész csoda lesz, ha egyik se válik tudathasadttá...

azidoesaszel 2014.06.21. 08:40:54

@Énvezettem?: Tetszik az írásod, tényleg szinte sajnálom, hogy én nem vagyok ilyen határozott. Például egy ilyen kismotoros-rolleros séta esetén, ha a gyereknek elfárad a lába, vagy elgémberedik, tételezzük fel, nem arról van szó, hogy megunta, akkor vonszolja ő hazáig? Mondjuk a biciklit nem tudja rámsózni, mert az nagyon nehéz (nem is járunk messzire biciklivel).

azidoesaszel 2014.06.21. 09:43:38

@sas70: Igen, ez klassz! A játékok nem szeretnek össze-vissza lenni :) Nálunk apa ért gyereknyelven, pl.: a bili szomorú, hogy nem ül rá senki, jajaj, a bili szeretné, ha kerülne bele valami... A gyerek előbb megsajnálja a bilit, mint engem, ha én kérem, hogy ne kelljen pelust mosnom :)

azidoesaszel 2014.06.21. 10:02:23

@sas70: Boltban? Ja, én azt valamire írtam, példának, hogy ált. van vmi. a háttérben, ha hisztizik a gyerek, ugyebár, több figyelem igénylése, ilyesmi, de ha a boltban követelőzik, akkor annak van előzménye, gondolom. Akinél hisztizik a gyerek a boltban :)
Nálunk - részben sajnos, részben jó, hogy csak ennyi -, már megvannak az örökös igények: pici almalé, macicsoki (vagy túró rudi, vagy pingvin, éppen mi a sláger), ezeket úgy tekintik, hogy az nekik jár :) viszont így mindig ott a válasz nyalókakunyerálásra, satöbbire, hogy hát elégedjetek meg a picialmalé-macicsokival.

azidoesaszel 2014.06.21. 10:29:43

@fizetekmegegysort: Igen, nem egyformák! Nálunk a kicsi sokkal hisztisebb, a személyisége is erőszakosabb, pedig nem tudhatta, mennyi figyelem járna neki, ha elsőszülött lett volna :) Egyszerűen másmilyen. Pedig ugyanaz az apja-anyja, ugyanazokkal a nevelési próbálkozásokkal :)

Van_mikrohullámú_sütőtök? 2014.06.30. 15:10:27

bizony-bizony. A gyerek temperamentumához annyit hozzá tennék, hogy testvérek között is lehet teljesen eltérő. A nagyobbik amikor 1,5 volt illetve előtte sem nagyon tudta kifejezni az érzelmeit, nem kötődött egy tárgyhoz sem (rongyi, baba..) sokkal inkább a kíváncsisága vitte. Ha valamit vissza kell adnia nem harcol érte, "bevágja a durcát"
Kisebbik lányom már fél éves korában is átölelte rongyiját később puszilgatta meg a szülőket is, sokkal hamarabb nevetett, mosolygott idegenekre is. Ha valamit megszerez akkor el kell tőle kérni és ha esetleg odaadja akkor van esélyünk... :)
süti beállítások módosítása