Nagy nap ez a mai! Sok-sok kisgyermek ma először megy óvodába. Sokan már alig várják, hogy komoly, nagy ovisták legyenek, főként azok, akiknek testvére már évek óta óvodás. Sokan viszont félnek az ismeretlentől, anya hiányától és előre stresszelik magukat.

Őket bizony nehéz úgy belefeledkeztetni a játékba, hogy ne vegyék észre, ha anya kimegy a csoportszobából, résen vannak, tudják, hogy mi készül "ellenük". Nehéz elválás az ilyen, s annál nehezebb, minél hamarabb kell anyának visszamennie dolgozni, mert annál nagyobb a felszín alatti nyomás is...

Kicsi lányom, Háromévesem ma megkezdi óvodai tanulmányait. Nem aggódom, valószínűleg nem lesznek nehézségeink a beszoktatással, mert nyílt, bátor, energikus természete van, amellyel viszonylag könnyen hidalja át az új környezetbe történő illeszkedés nehézségeit.

Érdekesség, hogy introvertált, félénkebb Ötévesemnek sem okozott problémát annak idején, hogy el kell kezdenie óvodába járni. Tudtam róla, hogy szereti kortársai társaságát, ami miatt kellőképpen motivált lett és szerencsére első látásra megkedvelte kedves óvó nénijét is.

És nem csalódtam, egyszerűen csak úgy tudnám megfogalmazni, hogy magától értetődőnek vette, hogy ez az élet rendje. Valószínűnek gondolom, hogy volt ebben szerepe annak is, hogy elő-előfordultunk a helyi baba-mama klubban, ahol fölfedezhette, más kisgyerekek is vannak rajta kívül a világon.