Anyai nagymamám édesanyja kistermetű, szelíd, dolgos asszony volt. Az Alföldön élt családjával, eleinte egy tanyán, később falu szélén, egy kis házban. Jószívűségének híre túlélte őt - hozzám is eljutott -, életében pedig vonzotta hozzá a koldusokat, akik sosem távoztak tőle étel nélkül. Tizenegy gyermeket szült, amelyből nyolc érte meg a felnőtt kort. Nagyjából ennyit tudok róla.

Élete durván a XIX. század vége-XX. század első felére tehető. Ebből is látszik, hogy túl sok bonyodalom nem vette őt körül, persze egy ekkora család élete már önmagában elegendő bonyodalommal jár. De a mi életünkhöz képest bonyodalomnak számít-e néhány pulya szaladgálása a ház körül, azok etetése, ruháztatása? Ezek kikerültek a napi teendőkből: veteményes gondozása, állatok etetése, tehénfejés, sajtkészítés... És akkor még nem említettem a vízhordást, tűzgyújtást, meg az egyéb dolgokat, amik sokkal körülményesebbek voltak, mint manapság.

A kor viszonyait figyelembe véve és dédnagyanyám, dédnagyapám az utókor által körvonalazott jellemét ismervén a gyereknevelés az ő idejükben általában patriarchális, de zömmel spontán módon zajlott. Gyakorlatilag az első néhány gyerek kivételével a többiek a nagy családban nevelődtek egymás által, a nagyszülők által, a falu által. Közvetettebben, gyakorlatiasabb módon, s ezáltal hatékonyabban, mint amikor négy fal között az apa és az anya verbálisan tanítja porontyát a szépre és a jóra...

A legnagyobb bonyodalmat az a közösségi élet jelentette, amelyet a falu alkotott, de annak is minden szabályát apró gyermekkorától kezdve ismerte mindenki.

Dédanyáink korában még működött az, hogy mindent úgy csináltak, ahogy az ő édesanyjuk, és az édesanyjuk édesanyja mindent úgy csinált, ahogy az édesanyjuk édesanyjának az édesanyja... und so weiter. Mert még ha voltak is eme asszonynépek közt jellembeli különbségek, sokat nem nyomhatott a latban. Leginkább csak az és úgy történt, ahogy az íratlan szabályok előírják.

Úgyhogy amennyire én meg tudom ítélni, dédanyám még jól csinálta. Csak kár, hogy körülményeink oly mértékben különbözők, hogy ugyanazt az utat nem követhetem.