Álljon itt akkor a példának hozott teljes beszélgetés, amely jól tükrözi egy mai család tagjainak hasonló helyzetekben lezajló, és általában hasonló színezetű közléseit. (F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam... c. könyvéből.)

"Apa: Pisti, mit keres a Legód a szobánkban? Tele van vele a szőnyeg.

Pisti: Az anyu megengedte, hogy ott játsszak.

Apa: De én nem engedtem meg! Ha nem viszed el két percen belül, keresheted egy hétig is. Mert elrakom.

Pisti: De apu, én itt elkezdtem építeni egy hajót, és szétválogattam a jó elemeket...

Apa: Engem nem érdekel. Használni akarom a szobámat.

Pisti: Anyuuu, az apu nem engedi, hogy itt építsek, pedig te megengedted, ugye?

Anya: (bejön a konyhából) Mondtam neki, hogy építhet itt, mert Juli tanult a gyerekszobában, és zavarták volna egymást.

Apa: Na de most már nem tanul! Miért nem mehet akkor a gyerek a szobájába?

Anya: ...Hát, ha már itt elkezdte...

Pisti: Ugye, anyu, befejezhetem?

Apa: Miért anyádat kérdezed?

Anya: Hadd fejezze be itt... ha már én megengedtem neki, ne bolondítsuk azt a gyereket!

Pisti: Igen, az anyu mondta délután, hogy jöjjek ide.

Apa: Szóval azért, mert a Juli délután 3 és 4 között tanul, azért én 6 órakor nem tudok leülni egy karosszékbe, mert ropog a lábam alatt a Lego! Miközben a gyerekszoba üres!

Anya: Tényleg, apa, menj át a gyerekszobába...

Apa: Szóval én menjek át, hogy a fiatalembernek ne kelljen felemelnie a játékait!

Anya: Te teljesen képtelen vagy egy előzékeny lépésre!

Apa: Kérdezem: miért mindig én legyek előzékeny? Miben előzékeny velem ez a kölyök? De mitől is lenne, amikor te soha semmit nem követelsz tőle, az egész világ az ő sóhajait lesi. Hát tudod mit? Én nem! Tietek a szoba!"

 

Millió és egy helyen bele lehet kötni ebbe a kis társalgási jelenetbe, hogy ezt miért, az milyen hülyeség, jaj, hogy nem veszik észre, mekkora bénák!

A pszichológusnő azt mondja, nem is az ennek a jelenetnek a legnagyobb baja, hogy a szülők a gyerek előtt vitatkoznak, legalábbis az nem baj, hogy eltérő véleményen vannak, és megbeszélik nézeteltérésüket. A következő szempontok szerint figyeljük meg, mi itt a bénaság (Thomas Gordon szemlélete alapján):

  • "Tehet-e az anya férje nevében ígéretet a gyereknek?
  • Elfogadhatóan próbálkozott-e az apa saját igénye megfogalmazásával? Védekezésre és támadásra serkentette-e a gyereket?"

Az anya nem tehet férje nevében ígéretet a gyereknek, ez nyilvánvaló. Nem is a férje nevében tette, csak a férjét is érintette az ígéret, amikor hazatért.

Ami azonban ennél a részletkérdésnél fontosabb, az az, hogy az egész beszélgetésen végigmegy az ellenségeskedés, mindjárt az elején agresszív megfogalmazásban fejezi ki az apa az igényét, csupa támadás, amire a gyerek csak védekezéssel tud reagálni. És "a támadás és védekezés erősödésével egyre szaporodott a kritika, a fenyegetés, az ironikus megjegyzés."

Egyéb kérdések Thomas Gordon (nem összetévesztendő a népszerű mesemozdonyokkal) szemléletével tekintve:

  • "Saját problémájának tekintette-e az anya a fiú-apa vitát?
  • Tett-e bárki kölcsönösen elfogadható javaslatot az akaratütközés áthidalására?
  • Volt-e a gyereknek alkalma részt venni a problémamegoldásban?"

A hangsúly azon van, hogy ne essünk rögtön egymásnak, mert az senkinek sem jó, a gyerek is csak a rossz példát teszi magáévá. Ehelyett kellemetes megoldásra törekedjünk, mindenki igényét figyelembe véve, senkiben nem keltve sem bűntudatot, sem agressziót, sem félelmet.

A nyugodalmasabb, épületesebb verzió:

"Apa: Pisti, a szőnyeg tele van a Legóddal. Így nem tudok se leülni, se mozogni rendesen.

Pisti: Az anyu megengedte, hogy itt játsszam.

Apa: Őt biztosan nem zavarta. Engem zavar.

Pisti: De apu, én itt elkezdtem építeni egy hajót, és kiválogattam már a jó elemekt.

Apa: Ha most összeszednéd, kárba veszne a munkád.

Pisti: Hát persze. Hadd fejezzem itt be.

Apa: Nagyon fáradt vagyok, és azt hiszem, még a zörgés is zavarna. Szeretnék legalább egy órát egyedül lenni. Mi lenne, ha úgy vinnéd át a Legót, hogy ne keveredjenek össze az elemek?

Pisti: De hogyan?

Apa: Csoportonként.

Pisti: De hát akkor legalább hússzor fordulhatok.

Apa: És ha segítenék?

Pisti: Hát jó."

A nyugodt, nem támadó beszélgetés során csak kettejük igényeiről esett szó. Járulékos, negatív érzelmek nélkül képesek voltak egymást megérteni. "Az apa megoldási javaslata munkát jelentett a gyerek számára, amiből az apa nagyvonalúan átvállalt egy részt."

Egyelőre csak ennyit szerettem volna kiragadni, pedig ez az egész igazából arra megy rá, hogy a gyerek próbálja magát az egyik szülő védelme alá helyezni, és a szülő (itt az anya) kapható is erre. Kapható, mert "ez az ügyvédi vállalkozás nem teljesen önzetlen: a védelmező szülő saját érzelmi igényeit is kielégíti, amikor házastársát kritizálja, korlátozza, megszégyeníti."

Na, hát erre mondom, hogyha kielemezzük megnyilvánulásainkat, meglepő észrevételeket tehetünk...

 

 

 

 

 

Címkék: játszma Dr. F. Várkonyi Zsuzsa

A bejegyzés trackback címe:

https://neveldmagad.blog.hu/api/trackback/id/tr406397403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

polyvinyl · http://beszelomajom.blog.hu 2014.06.27. 10:17:22

Apa "fáradt" és leülne, míg anya nem fáradt, és a konyhában húzza az igát :)

Túrós (törölt) 2014.06.27. 10:48:30

aaaw a második verzió cuki

Rémbódess 2014.06.27. 10:55:00

@polyvinyl: Lehet, hogy apa az uránbányában húzott le egy dupla műszakot, míg anya gyesen van :-)

Tehát információhiány esetén ne próbáljunk prejudikálni...

mzs 2014.06.27. 11:58:13

Én viszont tényleg nem értem, apuka mi a bánatért nem ment át a gyerekszobába?! Este, a gyerekek lefekvése után szépen megbeszélhette volna anyukával, hogy több ilyen szitu ne legyen, ne engedje legózni a gyereket a szülők szobájában, kész, passz.
Nálunk is volt már hasonló helyzet, de nálunk olyan kicsi a gyerekszoba, hogy szinte csak alvásra használja a kisfiam. :(

dieter1 2014.06.27. 12:59:23

Érdekes és tanulságos példa :-)
Saját interpretációm összecseng mzs-ével:
- Ha anya megengedte, akkor én ezt nem fogom a gyerek előtt kritizálni, legfeljebb négyszemközt megkérem az asszonyt, legközelebb gondoljon rám is.
- Nálunk speciel természetes, hogy mindenki megpróbál magának helyet találni, nincsenek szent fenntartott körzetek. Ha hulla vagyok, és le akarok dőlni 10 percre, akárhányszor valamelyik gyerek ágyában kötök ki, mert ketten éppen a mi dupla ágyunkon birkóznak.
- Milyen apa az, aki hazaérve ahelyett, hogy legalább megnézné, mivel foglalkozik a fia, netán segítene neki, szimplán ki akarja zavarni?!

Sajnos én sem foglalkozom eleget a gyerekeimmel, de ez még nálam is kiverte a biztosítékot.

azidoesaszel 2014.06.27. 23:37:12

@dieter1: Fárasztó lehet az uránbányában lenyomni 10-12 órát egyhuzamban...
Lehet, hogy pihen egyet a gyerekkel való foglalkozás előtt. Ha tudja, hogy különben nem tud figyelni rá, akkor éppenséggel ez egy okos megoldás.

azidoesaszel 2014.06.27. 23:57:21

@mzs: Természetesen az egyéni sajátosságokat külön figyelembe kell venni.
süti beállítások módosítása