A gyermek akaratossága olyan, mint a szél. Ha szembeszállsz vele, ellenállásba ütközöl, ám ha befogod, az egész óceánt keresztülszelheted.

 Röviden arról van szó, hogy amikor egy gyerek ún. dackorszakban van, vagy később, amikor már a dackorszakot nem lehet ráhúzni, de mégis úgy viselkedik, akkor azzal mihez kezdjünk?

Nálunk leggyakrabban akkor jelentkezik az akaratosság, amikor gyermekem:

• egyedül szeretne valamit csinálni (az én szándékommal megegyező dolgot)
• saját feje után akar menni (az én szándékommal ellentétest)
• szeretne megkapni valamit (megvásároltatni magának)

 Az első reakcióm - ha nem vagyok észnél - az, hogy rámragad a hiszti, hogy automatikusan rákiabálok a gyerekre: "Ezt ne csináld!", hogy szónoklatba kezdek, mintha egy felnőttet akarnék meggyőzni valamiről - általában kioktató hangnemben. Ez a hozott viselkedésformám, ezt tanultam a saját anyámtól. Anyám egész életében meg volt arról győződve, hogy azzal, ha a gyerekeinek szóbelileg és erélyesen és túlzásba vitt hangerővel tudomásukra adja a helyes viselkedés szabályait, akkor azzal mindent elintézett, amivel tartozott nevelési téren a felé támasztott követelményeknek. Nagy szókincsének köszönhetően választékosan fejezte ki magát, és egyébként is intelligensnek volt mondható, de bizonyos szféráját a gondolkodásnak nem volt képes elérni, belátni, hogy nem mindig van igaza, amikor ő azt be tudja bizonyítani, hogy helyes az eljárása. Igen, a célja kivétel nélkül helyes volt, a gyerek okuljon, a gyerek fogja föl, mi ildomos, a gyerek ne égessen le senki előtt.

Kár, hogy anyám ritkán olvasott pszichológusok tollából eredő, gyermeknevelésről szóló írásműveket. Nem is értem, miért, hiszen Pikler Emmi Anyák könyve c. opuszát a csecsemőápolás bibliájának tekintette, érthetetlen, miért nem ment tovább. (Most azt nem részletezem, hogy Pikler Emmi mennyire elavult.) Igaz, hova is ment volna, mikor a Szomszédokban (igen, a teleregény, amit most ismétel az m3) Mágenheim Ádám, a tanult orvosember simán rászól feleségére, hogy ne vegye föl a síró kisbabát, mert elkényezteti, és ez már a nyolcvanas évek végén volt.

Pedig Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás már akkor is létezett. Én itt most Ranschburg Jenő ide vonatkozó tanácsait hirdetem.

Azon kívül, hogy tudjuk, a dackorszak makacskodásai életkori sajátosság, azt sem árt tudni, nagyjából mi is van ezek mögött. A gyermek feszegeti a korlátait, figyeli, meddig mehet el. Miket tud már megcsinálni önállóan, mennyire tudja ráerőszakolni akaratát a többiekre, ismerkedik az élettel. A gyerek nem bosszúvágytól hajtottan bosszantja szüleit, pedig sokszor én is úgy érzem. Egyébként ebből ered az a félreértés, hogy a szülők az akaratosságot is valami rossz tulajdonságnak fogják föl, és igyekeznek minél hamarabb letörni a szarvát. A szülőnek rugalmasabbnak kell lennie, tiltani, amit tényleg tiltani kell (azt, ami veszélyes), és teret adni az önérvényesítésnek, amikor pl. csak arról van szó, hogy segíteni akar diót pucolni.

"A gyerek, aki csak indokolt esetben találkozik a tilalommal, általában meglepően hajlíthatónak bizonyul. Érthető is ez: önérvényesítési vágya más alkalmak során megfelelő teret kapott, és így a szülői tilalom ekkor kevesebb ellenállással, több megértéssel találkozik."

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, mikor legyünk szigorúak, mikor hagyjuk kibontakozni. A saját aktuális lelkiállapotunktól is függ, mennyire vagyunk türelmesek vagy lezserek. Nekem például összezsugorodik a gyomrom, amikor 2,5 m-es magasságban mászik a mászókán Ötévesem, de csak ezért nem tiltom meg neki. Más kérdés, hogyha látja rajtam a riadtságot, akkor ő is bizonytalanabb lesz.

Ranschburg Jenő kihangsúlyozza, hogy az a gyermek, akit szülei vasszigorral szorítanak engedelmességre és megtörik, abból akár örökre kiveszhet a kezdeményezés, a lendület és menekül a felelősség elől. "A nevelés szorosan záró korlátai elrekesztik önérvényesítési energiájának, egészséges agressziójának útját: félénk, szorongó, az élet küzdelmeit vállalni képtelen ember lesz, vagy - ha a serdülés idején mégis sikerül kitörnie a korlátok közül - éppenséggel antiszociálisan agresszív, aránytalanul hatalomvágyó ember lesz belőle."